Értékelésem: 4/5
Az interjú a vámpírral a mini-könyvklub 7 augusztusi könyveként
került sorra nálam. Szerettem volna a saját könyveim közül választani valamit
(hát hogy nőjön a könyveim olvasottsága ^^), de végül úgy éreztem, ehhez több
kedvem van most – és bár ugyan nem használom a várólistámat, az sem volt utolsó
szempont, hogy ez volt a legrégebb óta (majdnem 1500 napja) rajta lévő könyvem.
(És aztán @hypedne is erre szavazott. Helló, Heni! :D)
Mindenkit érdekelnek
a vámpírok.
Évszázadok óta
foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott,
démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve
lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy
egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a
gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös
felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút
adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál.
A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a
legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik,
megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását
igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami
enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.
Jó pár évvel ezelőtt már láttam a filmet, és lényegében
azóta kíváncsi voltam a könyvre is... na de azért nem annyira kíváncsi,
élénken emlékszem az alkalmakra (többször is megesett), amikor visszatettem a
polcra a könyvtárban, hogy majd később olvasom el. Ezúttal mindenesetre
lelkesen álltam neki, és fel voltam készülve arra, hogy ez aztán milyen nagyon
fog majd tetszeni.
Most, hogy a végére értem, úgy érzem, tökre szeretem ezt a
könyvet, mindjárt megnézem újra a filmet (és személyes sértésnek veszem, hogy
Armand szerepére Antonio Banderast választották… miért???), és valamikor
majd biztosan elolvasom a folytatásokat is… DE (és ez egy nagyon nagy de!) az
elején annyira untam és annyira idegesített, hogy nem sokon múlt, hogy nem
hagytam félbe az egészet.
De (már megint) mivel ez itt most inkább egy ajánló lenne, a
kronológiai sorrendtől eltekintve kezdem a inkább pozitívumokkal, és a végére
hagyom a rettenetes szenvedést, amit az eleje okozott :D
